Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Munkáltatók figyelmébe ajánljuk: a stresszkezelés törvényi kötelesség

hegesztes-2.jpgA stresszmenedzsment törvényi kötelezettség
 

 

 

A Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII törvény, majd annak 2008. január 1-jei módosítása a munkáltató kötelességévé tette a pszichoszociális kockázatok felmérését és azok csökkentését.
Mi az, hogy “pszichoszociális”? Nézzük meg, hogy miből jön a szó. Pszichoszociális = pszicho + szociális, azaz lelki + közösségi.

Tehát a pszichoszociális az egyén lelkét befolyásoló és a közösségből jövő, amely közösség (ebben a szövegkörnyezetben) a munkahely. A "munkahely" pedig elsősorban a főnök, a kollégák, társosztályok, a cégkultúra. 

A szemantikai boncolgatás után nézzük, hogy mi a pszichoszociális kockázat.

A törvény alapján (lásd 87. § 1/H. értelmező rendelkezéseket): "pszichoszociális kockázat a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, és ezen hatásokkal összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be".


Következzen a törvény azon része, amely előírja a kockázatértékelést, 
a magas stressz kockázat esetén annak csökkentését, ill. a pszichoszociális kóroki tényezők hatásainak, a munkahelyi stressz megelőzésének munkavédelmi felügyelet általi ellenőrzését. 

54. § (d): a munkáltató köteles: az emberi tényező figyelembevételére a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására, a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülésére;

 

87. § 1/D. Foglalkozási megbetegedés:a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely

a) a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve

b) a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.

A 2011. évi CXCI törvény 175. § (1) bekezdése módosította a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (3) bekezdését a kockázatértékeléssel kapcsolatban. A módosítás értelmében a munkáltató a kockázatértékelést és a megelőző intézkedések meghatározását eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább három évente köteles elvégezni.



engelstheconditionoftheworkingclass.jpgKomolyan veszik-e a cégek a törvénybe is foglalt morális kötelezettséget?
Sajnos még vannak cégek, ahol a munkatársak, különösen a fizikai állományú kollégák (őket eleve nem munkatársnak, hanem "dolgozónak" hívják) kezelése az ipari forradalom idejét idézi.  Ugyanakkor örvendetesen terjed az a win-win gyakorlat, amely a minőség javítása, a fluktuáció csökkentése, a darabszám növelése, a "soft szabotázs" (teljesítmény-visszafogás) kerülése érdekében invesztál a munkatársakat gyilkoló stressz csökkentése érdekében. Nem karitatív üdvhadseregesdit játszva, hanem saját jól felfogott profit-érdekében. 

 

Örvendetes, hogy egyre több az olyan cég, ahol az emberekkel EMBERKÉNT bánnak.
Persze vannak még olyan cégek, ahol nyoma sincs annak, hogy a munkatársat ne csavarnak tekintsék.
És van a középmezőny, ahol ezerszer jobb a helyzet, mint az Ózd környéki faluban csicskáztató, a nyugdíjakat elvevő, kvázi rabszolgatartó "farmján".
Ahol a menedzsment már "tud szépen nyakkendőt kötni", de az "igazság pillanataiban" azért csak a rövid távú profit számít. Ezek sokszor nem is a KKV-ék, hanem a nagy cégek, akik néhány százezret, egy-két milliót "löknek" a PR-osztály által propagálható, éves jelentésbe beírható társadalmi felelősségvállalási projektekre, de a 
Corporate Social Responsibility rossz vicc. Kipipálandó tétel a felszállás előtti checklisten. Ha a munkások egészsége és a negyedéves EBITDA között kell választani....

 


Vannak olyan cégek a 21. század harmadik évtizedében, ahol a munkás nem tudja, hogy a mozgóbére miért annyi amennyi(!). Nincs számára publikus függvény, amelybe behelyettesítheti a darabszámot, selejtet, .... és bingó, előre tudja, hogy mennyit fog kapni, vagy utólag tudja ellenőrizni, hogy miért pont X Ft-ot kapott. 
Az információhiány GYILKOS stresszt okoz.

Arról nem is beszélve, hogy a transzparencia hiánya nem mindig véletlen. Fegyelmező és bérköltség csökkentést célzó, tudatosan kreált hatalmi játszma. A kiszolgáltatottság, alárendeltség szervezeti kultúra "megteremtésének" eszköze.
Van néhány bátor ember, aki mer "kuncsorogni" az információért, majd addig ping-pongoznak a munkavállalóval, hogy feladja, végül a többi (mint banánért induló majom esete a többi majommal) munkavállaló fogja neki mondani, hogy nem is érdemes információt kérni. 
Ez ma Magyarországon - ha egyre ritkábban is - de előfordul. 
megalázó helyzet és a megaláztatás gyilkos stressz okoz. 


stress-relief.jpgSzép számmal olvasunk mostanában az olyan munkáltatókról, ahol pszichoterrorban tartják az embereket, akiknek - miközben tudnának dolgozni otthonról - kötelező bemenni, vagy ha nem is kapnak írásos utasítást, nyomás alatt tartják őket. Mobbing, pletyka, céges bullying.... A krónikus félelem GYILKOS stresszt okoz.

Az ilyen munkáltatók kollégáit külön tisztelettel várjuk a tréningen, hiszen a stresszkezelés a munkáltató és a munkavállaló közös haszna, közös érdeke.